A motoros funkciók eltérő fejlődése

Mikor beszélünk megkésett mozgásfejlődésről?

A gyermek mozgásfejlődésében szakaszok figyelhetők meg, melyek egymásra épülnek, genetikailag kódoltak, tipikus fejlődésmenet esetén adott sorrendben követik egymást: fordulás, gurulás, kúszás, mászás, felülés, felállás, járás 15 hónapos korig. Bár minden gyermek mozgásfejlődési üteme más, mégis bizonyos időhatárokon, fejlődési mérföldköveken belül ugyanazokat a mozgásformákat (kúszás, mászás stb.) képesek teljesíteni.

Az eltérő ütemű vagy megkésett mozgásfejlődésű gyermeknél egyes mozgásformák kimaradnak, felcserélődnek. Ezek jelzésértékűek, ezért fontos, hogy időben felismerje a szülő, a védőnő, esetleg a házi gyerekorvos. Szakszerű fejlesztéssel elérhető, hogy az a csecsemő, aki korábban eltérést mutatott, kövesse a tipikus fejlődésmenetet. Az első két életév szenzitivitásának (fogékonyságának) köszönhetően a terápiák igen hatékonyak, pozitív hatásuk tetten érhető a gyermek további fejlődésében, tanulási képességeinél, szociális magatartásánál.

Mi okozhat megkésett mozgásfejlődést?

Újszülöttkorban a szopómozgásokat, a szopás-nyelés-légzés összehangolt, koordinált működését figyeljük. Amennyiben ez az összehangolt működés valamilyen zavart szenved, a gyermek etetése nehezítetté válik, ez megzavarhatja a korai anya-gyermek kapcsolat kialakulását és kihathat a gyermek mozgásfejlődésére is.

Korai életkorban gyakoriak az izomtónus eloszlási problémák, aszimmetriás tartások, melyeknek az okai születés körüli eredetűek lehetnek, pl. enyhe oxigénhiány vagy méhen belüli tartási rendellenesség. Ezek a különböző izomtónusbeli eltérések kedvezőtlenül befolyásolják a mozgásfejlődés folyamatát. Az izomtónus fokozódása (spaszticitás: kóros izomösszehúzódás, rigiditás: izommerevség) vagy csökkenése motoros funkciók eltérő fejlődéséhez vezetnek, lassítják, megváltoztatják a hely- és helyzetváltoztató mozgások (mászás, járás) minőségi kialakulását, a mozgáskoordináció és az egyensúly fejlődését.

A látásfunkciók kialakulása fontos tényezője a zavartalan mozgásfejlődésnek. A gyermek térbeli tájékozódását segíti, hogy hason fekve a fejét megemelve nézelődik, tekintetét a fej mozgásához igazítva egy-egy pontra fixálja, vagy a fejemelés mellett tekintetével (akár fejfordítás kíséretében) követő szemmozgást végez. A finommozgások kialakulását a célirányos nyúlás bizonyítja, a csecsemő az érdekes játékok megszerzésére törekszik. Mindezen mozgások hiánya figyelemfelkeltő jel lehet, felmerül a látás sérülésének gyanúja.

Amennyiben a megismerő (kognitív) funkciók – azok az agyi folyamatok, melyek segítségével információkat szerzünk a világról, megismerjük és megértjük környezetünk működését – valamilyen idegrendszeri károsodás vagy működési zavar miatt eltérnek a tipikus fejlődésmenettől, a gyermekek mozgásfejlődését késleltethetik, akadályozhatják.

Mik a figyelemfelkeltő jelek?

Minden csecsemő a legkorábbi életkortól szakszerű ellátásban részesülhet, ha a jeleket a védőnő, a házi gyermekorvos, a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi és a köznevelés területén dolgozó szakemberek és a szülők felismerik, gyanújukat jelzik, ezért fontos a legkorábbi életkortól a figyelemmel kísérés, gondozásba vétel.

Ehhez nyújtanak segítséget az itt leírt fejlődési szakaszok, melyek bemutatják a csecsemők tipikus és eltérő mozgásfejlődésének elemeit.

0-3 hónapos újszülött

A tipikus fejlődés jellemzői:

- az újszülött hajlítva tartja a karjait, keze ökölbe szorítva van;

- a hátán és a hasán is szeret feküdni, fejét mindkét oldalra elfordítja;

- fejemelés 6 hetesen;

- támaszkodás alkaron;

Figyelemfelkeltő jelek:

- gyakran megfeszíti magát, túl erős a hajlított kar helyzete;

- aszimmetria a testtartásban vagy a végtagoknál, illetve az arcon;

- fejét hátra feszíti, ha felemeljük;

- nehezen szopik vagy nyel;

- mindig csak az egyik irányba fordítja a fejét;

- aszimmetrikus redők a combon;

3-6 hónapos csecsemő

A tipikus fejlődés jellemzői:

- törzse háton fekve szimmetrikus;

- hason fekve szimmetrikus alkartámasz;

- fejét a vállától függetlenül is tudja mozgatni;

- ülésbe húzva fejét emeli, nem esik hátra;

- a kezébe adott tárgyat megfogja;

- gurulás, forgás;

- hason, nyitott tenyérrel biztosan támaszkodik, fejét emeli;

- szemével követi a mozgó tárgyakat;

Figyelemfelkeltő jelek:

- nem emeli a fejét sem hason fekve, sem ülésbe húzásnál;

- fejét mindig egy irányba fordítja;

- nem szeret hason feküdni, sír, ha hasra tesszük;

- nem lazult az ökölbe szorult kéz;

- izomtónuseloszlási zavar;

- aszimmetria a tartásban, mozgásban, kézhasználatban;

6-9 hónapos csecsemő

A tipikus fejlődés jellemzői:

- mindkét irányba fordul;

- szabályosan váltott lábbal-kézzel kúszik;

- mászik;

- felül;

- kezd önállóan kézzel enni;

- két szótagból álló szavakat mond;

- kezeit képes egyszerre és külön mozgatni;

Figyelemfelkeltő jelek:

- nem kúszik, nem mászik;

- nem emelkedik négykézlábra;

- környezet tárgyai iránt nem érdeklődik, nem igyekszik elérni azokat;

9-12 hónapos csecsemő

A tipikus fejlődés jellemzői:

- mászik;

- felül;

- feltérdel, esetleg kapaszkodva feláll;

- kapaszkodás nélkül egyedül rövid ideig áll;

- hüvelyk-mutató ujjal csipeszfogást alkalmaz;

- két szótagból álló szavakat használ;

- önállóan iszik pohárból;

Figyelemfelkeltő jelek:

- izomtónus-eloszlási zavar;

- sarkai felemelkednek;

- tartási, funkcionális végtag aszimmetria;

- rágási-nyelési nehézség;

12-15 hónapos gyermek

A tipikus fejlődés jellemzői:

- kapaszkodva, majd önállóan jár;

- kapaszkodás nélkül guggol;

- szívesen próbálja ki a játékokat;

- kanalat a szájához emeli;

- gyakran használja a megtanult szavakat;

Figyelemfelkeltő jelek:

- amikor feláll, lábujjhegyen áll;

- térdei hátra hajlanak;

- gyakran elesik;

- nem utánozza környezetét, gesztusokat;

- érzelmek kifejezése nem jellemző;

15-18 hónapos gyermek

A tipikus fejlődés jellemzői:

- önállóan, biztonságosan jár;

- futás közben koordinálatlan mozgás;

- lépcsőn mellélépve, kapaszkodva közlekedik;

- elesés után egyedül, kapaszkodás nélkül feláll;

- szem-kéz koordináció játék közben megfigyelhető;

Figyelemfelkeltő jelek:

- önállóan nem jár;

- széles alapon, kapaszkodva, bizonytalanul jár;

- sarkai felemelkednek;

- önellátásban, öltözésködésben nem vesz részt;

- nem játszik önállóan;

- utasításokra nem reagál;

- nincs beszédkésztetése, szavakkal nem fejezi ki magát;

Mikor forduljunk szakemberhez?

Amennyiben a figyelemfelkeltő jelek tartósak, és többet is észlelünk egyszerre, beszéljünk a védőnővel, aki segít a legkorábbi kivizsgálás irányába elindulni.

Vannak korai kezdő és későn induló gyermekek, ezért érdemes a jellemző tüneteket közösen, a védőnővel a szülői kérdőív alapján kiértékelni, és ha szükséges, jelezni a gyermekgyógyász szakorvosok, gyermekneurológus felé. Az időben felismert eltérés és a szakszerű fejlesztés hatására a csecsemő képes lehet a tipikus fejlődésmenetet követni.

Hol kaphatunk segítséget?

Az első komplex felmérés a pedagógiai szakszolgálatban vagy alapítványi, egyházi fenntartású, szakszolgálati feladatot is ellátó korai fejlesztő központokban, illetve egyéb, összetett diagnosztikát alkalmazó intézményben történhet.

A motoros funkciók eltérő fejlődésének terápiáját a probléma súlyosságának és típusának függvényében több szakember (pl. gyógytornász, gyógypedagógus, konduktor), különböző módszerek alkalmazásával végezheti. Az időben megkezdett, célzott fejlesztés, a nagymozgások begyakorlásán keresztül serkenti az agyféltekék közötti kapcsolatok kiépítését. Ennek köszönhetően a későbbi életkorokban kialakuló koordinációs problémák és tanulási nehézségek (diszlexia, diszgráfia) elkerülhetőek.

Forrás: Gyermekút Módszertani Kézikönyv, szerk. KEREKI Judit, EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt, Budapest, CSBO Nonprofit Közhasznú Kft., 2020.

Gruber Mónika