Vissza a munka világába

Vissza a munka világába

Kutatások szerint a magyarok a karrierrel szemben – az európai átlaghoz képest is – magasan a családot és a gyermeket tartják a legfontosabbnak. Nálunk ma még a klasszikus családi szerepek érvényesülnek: a nők elsősorban az otthoni munkákat és a gyermekgondozás körüli feladatokat végzik, míg a férfiak feladata a pénzkereset és a család gazdasági stabilitásának megteremtése.

Ez az elvárásrendszer igen nagy terhet ró a kényszerűségből munkát vállaló édesanyákra, nem is beszélve azokról, akik saját választásuk alapján fontosnak tartják – a gyermeknevelés mellett – munkahelyi karrierjüket is. Az utóbbi években megjelent az apa részvételének hangsúlyozása a család mindennapjaiban, és mind a nők, mind a férfiak körében egyre elfogadottabbá válik az a nézet, hogy a család és a karrier összeegyeztethető egymással.

Mire számíthatunk?

Amikor a család úgy dönt, hogy az édesanya újra munkába áll, akkor egy meglehetősen nehéz időszak kezdő lépésére szánja rá magát, hiszen egész addigi életüket újra kell szervezniük.

Elsősorban a három év alatti gyermekek esetében fordul elő, hogy az anyák kényszerűségből mennek vissza dolgozni. Ennek egyrészt anyagi okai vannak, másrészt a munkahely nyomásgyakorlása is a döntés hátterében állhat. Ilyenkor nagyon nehéz elhatározás súlya nehezedik az anyára, igen sok kérdést kell fontolóra vennie: „Mi a legjobb megoldás a gyermekem számára?” „Mi a legkedvezőbb lépés saját karrierem szempontjából?” „Megengedhetem-e magamnak, hogy mégis otthon maradjak?” „Ki gondoskodik a gyermekemről, ha visszamegyek dolgozni?” A munka és a család közötti helyes egyensúly megteremtése akkor lesz a legkönnyebb, ha a partnerétől, valamint a szűkebb és tágabb környezetétől is teljes támogatást kap.

Az anyák többsége ugyan lelkesen néz elébe a munkába állásnak, de általában ellentétes érzései vannak. Egyrészt örül, mert végre újra felnőttek között lehet, másrészt új kihívásokkal kell megküzdenie. A munkahelyén is helyt kell állnia, az otthoni feladatokat továbbra is el kell végeznie, és a gyermekével is foglalkoznia kell. Úgy tűnik, hogy – még akkor is, ha kap segítséget – ez elsősorban őrá ró nagyobb terheket.

Ettől kezdve általában nagyobb szerep hárul az édesapákra, nemcsak a háztartási munkákban, hanem a gyermek(ek) körüli teendők ellátásában is. Lehet, hogy most már neki kell a kicsit hazavinni a bölcsődéből vagy az óvodából, lehet, hogy ő lesz az, aki bevásárol. Akik eddig is megosztották a háztartási teendőket, valamivel könnyebben koordinálják és fogadják el a változásokat.

A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy azokban az esetekben, amikor a szülők valamilyen külső nyomás hatására döntenek az intézményes ellátás mellett, vagy ha az édesanya nincs felkészülve a gyermek elengedésére, akkor általában problémás beszoktatásra számíthatnak. Sokat segíthet, ha elegendő idő áll rendelkezésre. Szerencsére egyre több helyen már megvalósul a gyermek és az anya igényeit egyaránt figyelembe vevő intézményi beszoktatás.

További fontos problémát jelenthet, hogy a közösségbe járó gyermek gyakrabban betegszik meg, s ha nincs nagyszülői segítség (ami a jelen generáció esetén gyakori, hiszen sokszor még ők maguk is dolgoznak), az édesanya időnként kimarad a munkahelyéről, amit a munkatársak és a főnökök is egyaránt nehezen tolerálnak. A dolgozó anyák, főként, ha nincs segítségük, sokkal gyakrabban viszik betegen a gyermeküket bölcsődébe, óvodába. Ez természetesen sem a gyermeknek, sem a közösségnek nem jó, így ez gyakori konfliktusforrássá válik a kisgyermeknevelők, az óvodapedagógusok és a szülők között. Mindezek miatt állandósulhatnak a szerepkonfliktusok, és úgy érezheti az anya, hogy sehol nem tud igazán megfelelni.

Mikor forduljunk szakemberhez? Ki tud segíteni?

Általánosságban elmondható, hogy az édesanya munkába állása az egész családnak igazi kihívást jelent, és mint minden nagyobb változás, életüknek ez a szakasza is sok konfliktussal terhelt időszak. Amennyiben egyedül nem tudnak megbirkózni ezekkel a kihívásokkal együtt járó érzelmi, kapcsolati, pszichikai terhekkel, akkor érdemes szakember, elsősorban pár- és családterapeuta segítségét kérni.

Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.

Szabóné Harangozó Andrea