Felfedezések kezdete: a mozgásvágy – 9-12 hónaposok fejlődése

Felfedezések kezdete: a mozgásvágy – 9-12 hónaposok fejlődése

Mit tud a baba?

Gyermekük mozgásfejlődésének leglátványosabb időszaka ez. Kisbabájuk forog, négykézlábra áll, kúszni-mászni kezd, majd felül, esetleg feláll. Mozgékony, nagyon élvezi a helyváltoztatást. A környezetet úgy kell alakítani, hogy azzal motiváljuk a kúszásra, mászásra, vagyis a lehető legnagyobb teret biztosítsuk számára. Ruházata legyen kényelmes, ami nem akadályozza a mozgásban. Ha a lakásban szabadon van, állandó felügyeletet és biztonságos környezetet igényel.

A kisbaba ebben az időszakban egyre ügyesebben fog és tart, különösképpen a hüvelykujjával és mutatóujjával. Két játékot is felvesz egyszerre, és azokat össze tudja ütögetni. Nagyon szeret pakolászni, kisebb tárgyakat nagyobbakba helyezni. Mindent kézbe vesz, megtapogat, hogy minél jobban megismerje. Ügyeljenek arra, hogy ne legyen veszélyes dolog a kicsi közelében, amit a szájába vehet! Akarattal el tudja engedni a tárgyakat, valamint egyik kezéből képes áttenni a másikba. Szereti az ölbeli, mutogatós, tapsolós mondókákat, dalokat és a „kukucs” játékot.

A kilenc hónapos baba egyre több mindent megért, és az egyszerűbb kéréseket teljesíti: pl. „Gyere ide!” „Kérem!” „Nem szabad!” „pá-pá”. Mutogatással jelzi, ha valami érdekli, kell neki, illetve heves, hangos visítással tiltakozik, sír, ha valami nem az akarata szerint történik, például ha valamit elvesznek tőle. Idegenekkel kezd másként viselkedni, mint az ismerősökkel (tartózkodó, visszahúzódik, bizalmatlanul néz, sírva fakad). A tükörképét élvezettel nézegeti, a tükröt tapogatja, grimaszol, mosolyog, hangot ad.

A kanállal történő etetésnél nyitja a száját, a kanálról az ajkaival lehúzza a falatot. A szájához tartott pohárból inni kezd, ajkai a peremre zárulnak. Ha van cumisüvege, azt önállóan tartja. Lényeges, hogy ebben az időszakban már szoktathatjuk a rágáshoz a babát, felügyeletünk mellett olyan ételeket adhatunk a kezébe, amiket egyedül el tud majszolni, rágcsálni (pl.: kifli, babakeksz, banán). Az otthon készített ételek esetén a teljes pürésítést felválthatja a villával tört ételek fogyasztása. Az üveges bébiételek esetén nehézséget okozhat azok állaga, hiszen a pépbe kevert darabokat a legnehezebb elfogyasztani az ilyen életkorú csecsemők számára. Ezen úgy segíthetnek, ha továbbra is pépes ételeket készítenek, a harapást, rágást pedig keményebb, roppanós ételekkel gyakoroltatják. Ebben az életkorban már el lehet kezdeni a kétkanalas etetést, amikor az egyikkel a szülő eteti őt, a másikkal pedig ő tud önállóan próbálkozni.

Fürdetéskor és pelenkázáskor együttműködik, és segíteni próbál, amikor öltöztetik, vetkőztetik.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Ki tud segíteni?

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.

Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.

Melyik terápiás módszert válasszuk gyermekünk és/vagy a családunk számára?

A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak. A sérülés specifikus terápiákról bővebben a „Terápiák” címszó alatt olvashatnak. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.

Forrás: Kereki J. – Tóth A. (szerk.) (2019): Lépések. Módszertani kézikönyv a kora gyermekkori intervencióban dolgozó szakemberek számára. EFOP 1.9.5 A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése projekt. Budapest, Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.

Szabóné Harangozó Andrea