A szociális fejlődés korai zavara

A szociális fejlődés korai zavara

A csecsemő már születésétől szociális (társas) lény. A szociális fejlődés azonban számos módon problematikus lehet és jó ezt minél korábban felismerni. A szociális kapcsolatok alapjait az élet nagyon korai fázisában sajátítja el a kisgyermek. A szülő-gyermek kommunikáció már néhány hónapos korban a szociális párbeszéd formáját ölti, a csecsemő társas partnerré válik, aki kezdeményez és válaszol mások kezdeményezésére, megjelennek a kölcsönösség elemi formái.

Erre a korai időszakra jellemző az emberi hang és az emberi arc előnyben részesítése, a mimika utánzása. Egy másik fontos kapcsolati készség, amit a kisgyermek kifejleszt magában az a szociális referencia. Ez a fogalom azt jelenti, hogy a csecsemő fél szemmel azt figyeli, hogyan reagálnak szülei arra, amit ő csinál. Ha valami ijesztővel találkozik, akkor az egészségesen fejlődő csecsemő információforrásként azonnal a szüleire néz, hogy értékes jelzéseket kapjon a környező világról (pl.: „Ez biztonságos?). Ennek a szociális referenciának (vonatkoztatásnak) az elmaradása problémákat okozhat a későbbiekben, mert ez olyan alapkészség, amire számos más szociális készség épül.

Melyek azok a jelek, amelyek a csecsemő szociális fejlődésével kapcsolatos problémákra hívják fel a figyelmet?

• A korszakra jellemző kommunikációs elemek elmaradnak (pl.: gügyögés). A gyermek nem próbálkozik kapcsolatba lépni környezetével, mimikája sivár. Nem észlelhető az érdeklődés a környezete iránt, amely kapcsolatteremtésre ösztönözné.

• A csecsemő nem kezdeményez mosollyal vagy hangadással „társalgást” és nem mosolyog vissza a felnőttre. Legkésőbb fél éves korig meg kellene jelennie az úgynevezett „szociális válaszmosolynak”. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő mosollyal reagál a környezete, elsősorban a szülők közeledésére, illetve ugyanezt a reakciót válthatja ki az is, amikor meglát egy-egy ismert tárgyat maga körül. A mosoly azt jelenti, hogy a gyermek nyitott a környezetére, érdeklődő. Ez az első, tudatos mosoly tehát nem csupán a jókedv jele, hanem sokat elárul a csecsemő szociális és érzelmi fejlődéséről.

• Nem, vagy csak nehezen alakítható ki vele kölcsönös játék, nem vonható be közös helyzetekbe, és gyakran közönyös, kedvetlen. Figyelemfelkeltő, ha a kisgyermek a szülő közeledésére nem válaszol, vagy elkerülően viselkedik (pl.: elfordul, másfelé néz, nem néz a szülő szemébe) vagy, ha válaszol, akkor nagyon siváran (hangadásban, mimikában szegény).

• Nem kedveli, ha ölben van, nem szereti az érintéseket és a testi kontaktust (ölelgetés, csiklandozás). Ez azért is sarkalatos kérdés, mert az ölbeli játékok (pl.: ritmikus, mozgásos mondókák) segítik a csecsemő figyelmét összpontosítani, ami a tanulási folyamatokban fontos szerepet játszik. Figyelemfelhívó, ha még nagyon rövid ideig sem tud a csecsemő ezekben a helyzetben megmaradni, és a testi kontaktushoz kapcsolt játékok nem kötik le.

• Jellemzően hiányzik a külvilág felé való érdeklődés. Fél éves kor után már minden érdekli az egészségesen fejlődő csecsemőt és nagyon kíváncsi. Ha a gyermek egyáltalán nem érdeklődik a tárgyak, játékok iránt és nem nyúl utánuk, az figyelemfelhívó jelként értelmezhető.

Az anya szerepe a gyermek korai szociális fejlődésében:

Az anya viselkedése, kommunikációja, mentális és lelki állapota meghatározó a gyermek korai szociális fejlődésében. Csecsemőkorban a fejlődést az segíti a leghatékonyabban, ha az anya érzékeny és válaszkész a csecsemő jelzéseire, szükségleteire.

Ha az anya lelki (pl.: depressziós) vagy mentális zavarral küzd, az veszélyeztetheti a gyermek fejlődését is, mert ebben az esetben a kisgyermek számára rendkívül fontos érzékeny anyai gondozás sérülhet. Ez azt jelenti, hogy:

Mindezek hiánya a csecsemő kommunikációs- és társas fejlődését jelentősen hátráltathatja.

Milyen jelek utalhatnak arra, hogy a csecsemő szociálisan sivár (elhanyagoló) környezetben nevelkedik, és milyen következményekkel járhat?

• Ilyen esetben a babákra alacsonyabb aktivitásszint jellemző és többet szomorkodnak.

• Az egyébként egészséges csecsemő túl csendes, visszahúzódó, szükségleteit nem jelzi, és nem reagál a fölé hajoló arcra, mert megtanulta, hogy kapcsolatteremtési szándékai válasz nélkül maradnak.

• Ha az anya depressziója tartós (hónapokig vagy esetleg évekig fennáll), akkor nem csupán depresszióra hajlamos lehet a gyermek, de később óvodáskorban a nyelvi és társas feladatokban is rosszabbul teljesíthet, mint a kortársai.

• Sérülhet az anya-gyermek közötti kötődés. Az egyéves korban bizonytalanul kötődő gyermek óvodáskorban kevésbé érdeklődő, és nem annyira kíváncsi a társakra, a világra. Kudarcokat élhet meg a társas helyzetekben (pl.: közös játékok, kortársakkal való barátkozás).

Mikor forduljunk szakemberhez?

A figyelemfelkeltő jelek tartós (hetekig tartó) fennállása esetén a területileg illetékes pedagógia szakszolgálat munkatársaihoz (pszichológus, fejlesztő pedagógus) lehet fordulni, ahol szükség esetén továbbküldik a gyermeket a megfelelő szakemberhez.

Amennyiben a szülő (vagy az elsődleges gondozó) hosszantartó depresszióval, lelki, mentális problémákkal küzd, akkor neki is segítségre van szüksége. Ilyen esetekben a területileg illetékes felnőtt pszichiátriai és mentálhigiénés szakambulanciára fordulhat, ahol pszichiáter és/vagy klinikai szakpszichológus adhat segítséget. Az anya depressziója, mentális problémája esetén fontos lehet, hogy az anyán kívül egy egészséges, támogató felnőtt (pl.: apa, nagyszülő, rokon, barát) is legyen a gyermek közelében.

(Bajor Anita)