Menü
Az apró termetű, fehér bőrű, szőke hajú kislány 2021 szeptemberében kezdte az óvodát intézményünkben, szobatisztasága akkor még nem alakult ki. A csoportban dolgozó felnőtteket elfogadta, viszont az intézmény többi dolgozóját hangos sikítással utasította el. Társaival az elején nem teremtett kapcsolatot, több hónapig csak szemlélődött a csoportban, erős visszafogottság, zárkózottság jellemezte. Még nem beszélt, és más módon sem kommunikált társaival. Ha félni kezdett, általában a felnőttek nyakába borult, és sokáig ott is maradt, öröm esetén mosolygott, nevetett, kezeivel repkedő mozdulatokat végzett. Felnőttekkel szívesen nézegetett könyveket, vagy gyurmázott az asztalnál. Érdeklődő, szeretetteljes, empatikus kislánynak ismertük meg. Ekkor még apróbb hangadások jellemezték, mozgása összerendezetlen volt, kúszást, mászást csak a felnőttek folyamatos segítségével volt képes rövid ideig végezni, „babás” nagymozgások jellemezték. Lara mind mozgásban, mind beszédben elmaradt a társaitól.
A kislány családja a hátrányos helyzetűek közé sorolható, az apai nagyszülők házában laknak, mind az édesanya, mind pedig az édesapa italozó életmódot folytat. (Az édesanyának az első párkapcsolatából már van egy felnőtt gyermeke, akit 10 éves kora óta az édesapa nevel egyedül.) Lara édesapja majd 10 évvel fiatalabb a párjánál, neki a kislány az első gyermeke.
Anamnézis
Lara zavartalan várandósságból született a 36. hétre 2880 grammal. Az anya elmondása szerint a gyermekkel csecsemőkorában nem volt semmi probléma, azonban a védőnő jelezte felé, hogy a fejlődése el van maradva az átlagtól, amit az édesanya nem érzékelt.
A kislánynak már az óvodába járás előtt a védőnő javasolta a korai fejlesztést megkésett mozgás- és beszédfejlődés miatt. Sajnos a Covid-járvány miatt csak egy-két alkalommal jutottak el a fejlesztésre, de akkor is úgy, hogy az édesapa gyerekkori barátjának a felesége, a gyesen lévő volt családsegítőnk erős támogatásával indultak el.
1. jelzés
A védőnő hívta fel a családsegítő figyelmét a családra. Első körben csak a jelentkezési lapok kitöltésénél segített a munkatárs, később az apai nagymama segítséget kért a védőnőtől, amikor féltette a kislányt az egyre több alkoholt fogyasztó édesanya miatt. Ekkor történt az első jelzőlap elküldése a védőnő részéről. A családsegítő látogatása ez ügyben megrémítette a szülőket, s így mindent megígérve igyekeztek mindketten odafigyelni a kislányra és önmagukra.
Miután a kislány óvodába került, korai fejlesztésre már nem járhatott, ezért a lehető leghamarabb kezdeményeztük a szakértői bizottságnál a gyermek kivizsgálását, s kértük a mielőbbi ellátását. Vezető óvónőként felhívtam a szakértői bizottság igazgatóját, hogy lehetőség szerint mielőbb vizsgálják meg a gyermeket, hogy folytatódhasson az ellátása. Így nem másfél évet, hanem csak 8 hónapot vártunk a szakértői vizsgálatra.
Mivel tisztában voltunk a hosszú várakozási idővel, közben megkértük a családsegítőt, segítsen meggyőzni a szülőket arról, hogy vigyék el a kislányt egy másik szakambulanciára, ahol pár héten belül fogadják. Ehhez a gyermekorvossal kellett konzultálnunk, hogy adjon beutalót, mert ez az ellátás az egészségügyi ágazathoz tartozik. A szakambulancián több szakemberrel nagyon részletes kivizsgálást végeznek, s szinte azonnal kap a gyermek ellátást is. Három hónapon belül lezajlott az összes vizsgálat, és járhatott volna a kislány a fejlesztőfoglalkozásokra, de sajnos a Covid miatt ide sem tudtak aztán eljutni. Néhány online logopédiai fejlesztésen vettek részt, majd ez is elmaradt, mert a szülők dolgoztak, így nem tudták megoldani az eljutást a 25 km-re lévő foglalkozásokra.
Itt fontos megjegyeznem, hogy az óvoda ebben az esetben nem kapja meg a vizsgálat eredményét, csak a szülő. Így ki vagyunk szolgáltatva a szülőknek, hogy megosztják-e velünk az itteni szakemberek véleményét. Szerencsére Lara szülei megtették ezt, behozták a szakvéleményt.
Közben megkaptuk a szakértői bizottságtól a kislány vizsgálati eredményét. Sajnos csak BTMN-es lett, így csupán pszichológiai ellátást biztosítottak számára a nevelési tanácsadónál, ahová csak egy alkalommal jutott el. A többi terület fejlesztését a csoport óvodapedagógusának kellett elvégeznie. Kisközségünkben jellemzően 28-30 fős csoportok vannak, emellett állandó óvodapedagógus-hiánnyal küzdünk, így ezen gyermekek egyéni fejlesztése nem igazán megoldott. Egy erős hivatástudattal rendelkező munkatársam csakis mikrocsoportos fejlesztéseket tud tartani, ilyenkor én megyek be a többi gyermekhez, illetve a csoportos dajka néni segít be a többi gyermek foglalkoztatásába. Fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy a munkatársaimnak nincs gyógypedagógiai végzettsége, ezért sokat tanulva, utánaolvasva, ismerős gyógypedagógusoktól szakmai tanácsot kérve segítünk a hozzánk járó BTMN-es gyerekeknek.
2. jelzés
Az elmúlt tanévben – már óvodavezetőként – jeleztem a gyermekjóléti szolgálatnál, hogy az édesanya ittasan érkezett a gyermekért, amiről a kollégám egyből értesített. A családsegítő másnap meglátogatta a családot, és egyeztettek időpontot, ahol esetmegbeszélésre hívták össze a gyermek ellátásában részt vevő édesanyát, édesapát és apai nagymamát. Ezen a megbeszélésen a gyermekjóléti központ estmenedzsere is jelen volt.
A megbeszélés után az édesanya eljött hozzám, és kérte, segítsük őt abban, hogy a kislánya minden fejlesztést megkapjon. Emellett ígéretet tett, hogy a családsegítő támogatásával elmegy egy anonim alkoholista klubba, ahol segítséget kér alkoholproblémájának leküzdéséhez, mert nagyon fontos számára, hogy a második gyermekét ne veszítse úgy el, ahogy az elsőt, akivel azóta sem tudja tartani a kapcsolatot.
Larát az óvodába járó logopédus folyamatosan ellátja, azonban a szülők otthon egyáltalán nem gyakorolnak a gyermekkel, így az óvó nénivel szokták átvenni a logopédiai házi feladatokat. Az elmúlt egy évben Lara beszéde sokat javult, egyre inkább megérteti magát a környezetével, de még így is sok fejlesztés áll előtte, hogy zökkenőmentesen tudja kezdeni az iskolát.
Mivel a 2023-as vizsgálat a BTMN-státuszt erősítette meg, a többi terület fejlesztését továbbra is az óvodapedagógus látja el. Azonban elkezdtük keresni a lehetőséget, hogy miként tudnánk több fejlesztést nyújtani Larának. Az idei tanévben beszéltem az óvodánkban tornaszobát bérlő, térítéses alapozóterápiát folytató gyógypedagógussal, aki felajánlotta, hogy a gyermek fejlesztését térítésmentesen elvégzi, így Lara további lehetőséget kapott a mozgásfejlesztésre. A tanév elején sokat betegeskedő kislány eleinte inaktív volt a foglalkozásokon, de a tanév második felére kifejezetten szívesen vett rész az órákon.
Lara mára már magabiztosabban beszél és mozog. Társai kifejezetten szeretik kedves természete miatt, azonban továbbra is csak egy-két gyermekkel játszik rövid ideig, és főként a felnőttek társaságát keresi játékidőben is, mellettük érzi biztonságban magát.
A család élete sokat javult, mióta az édesanya segítséget kap. Az édesapa a nagymama támogatásával szintén igyekszik mindent megtenni azért, hogy a családi békét fenntartsák és a kislányuk számára biztonságosabb nevelési körülményeket nyújthassanak.